Egy kisebb korszak zárult le a magyar szociális cirkusz életében, amikor 2018 tavaszán 5 év többé-kevésbé folyamatos munka után véget ért a Pszichocirkusznak keresztelt foglalkozássorozatunk, amit a Heim Pál Gyermekkórház Gyermek és Serdülő Pszichiátriai Osztályán tartottunk minden kedden.
Ezeken az alkalmakon az osztályon hosszabb rövidebb időt töltő gyerekek és kamaszok ismerkedhettek meg a zsonglőrködéssel és a cirkusz világával. Célunk egyrészt a pszichiátriai gondokkal küzdő gyermekek számára értékes, fejlesztő, megerősítő élmények nyújtása volt, valamint, hogy a kórházi tartózkodásukba vidámságot, közös játékot vigyünk. Ezen kívül a kórház pszichológusaival való együttműködésünk révén, a diagnosztikai folyamathoz is hozzá tudott járulni bizonyos esetekben a csoportfoglalkozásokon tapasztaltak megosztása.
2015-ben aztán elkezdtünk a korábban az osztályon megismert gyerekeknek ambuláns csoportokat is csinálni, és először egy egész hetes nyári cirkusztábort tartottunk. 2015-2016 őszi-téli hónapjaiban pedig egy 20 alkalmas visszajáró, fix csoportot indítottunk azoknak a kamaszoknak, akik korábban részt vettek a foglalkozásokon, így velük egy hosszú távú csoportfolyamatot tudtunk felépíteni.
A munkánk szakmai minőségét és folytonosságát segítette, hogy az egyesület egyik szociális cirkuszi oktatója Csűrös Dóra, ezen a Pszichiátriai osztályon dolgozik pszichológusként, így az itt folytatott tevékenységünket szakmailag ő vezette, és eredményeinket a kórház felé ő közvetítette. A felgyülemlett tapasztalatokat Dóra egy szakmai cikkben foglalta össze, ami meg is jelent 2015-ben az Arteterapia elnevezésű nemzetközi szakmai folyóiratban angol nyelven. (Digitális változata ezen a linken érhető el.)
2013 és 2018 között megannyi foglalkozás, megannyi feldobott labda és diaboló közepette megszámlálhatatlan sok élményen mentünk keresztül a gyerekekkel együtt. A csoportok nem voltak mindig könnyűek, sokféle korosztályból, sokféle problémával küzdő gyermekek alkottak sokszor nem konfliktusmentes közösségeket, ami sok mindenre megtanított minket, fogalkozásvezetőket is a váratlan helyzetekről és a meglepő fordulatokról. Mi megpróbáltuk abban a cinkos közösségben egyesíteni a résztvevő gyerekeket, hogy itt mindenki egy kicsit fura, de ez most egy cirkuszcsoport, és senki nem várja el, hogy ne legyél az. A cirkusz világa, a pár perc alatt rögtönzött cirkuszi előadások spontán kavalkádja, és a zsonglőrködés gyermeki öröme pedig nagyon jó alapot tudott nyújtani ehhez az élményhez: itt nyugodtan elfogadhatod saját és a társaid furcsaságát is. Sőt, inkább a minél furább, annál jobb elve működik.
Szabó Márton
Comments