A szociális cirkusz története1

A szociális cirkusz kialakulása elválaszthatatlan az újcirkusz létrejöttétől. A folyamat a hetvenes évek Franciaországából indult, innen terjedt el a műfaj az egész világban, hol gyorsabban (pl. Francia Kanada) hol lassabban (szocialista tömb). Elterjedését meghatározta a helyi tradicionális cirkuszi hagyomány ereje, illetve a nemzetközi szellemi áramlatokba való becsatornázottság mértéke. Az újcirkusz elterjedésével rengetegen kezdtek el cirkuszművészetet gyakorolni anélkül, hogy profikká akartak volna válni, pusztán azért, mert úgy érezték, hogy jó hatással van rájuk a gyakorlás fizikailag, emocionálisan és szociálisan. A cirkuszművészetek elsajátításának fejlesztő és felszabadító ereje pedig elhozta a megosztás vágyát is. Sok amatőr cirkuszi társulat és egyesület alakult, és sokak érdeklődése a műfajban rejlő pedagógiai lehetőségek kiaknázása felé fordult. A legrégebben működő ifjúsági cirkusszal foglalkozó szervezet az amszterdami Circus Elleboog, ami 1949- ben alakult, jóval megelőzve a korát.2 A közösségi és szociális cirkuszoktatás előfutárai a 80-as években jöttek létre, például a barcelonai Ateneu Popular 9 Barris és a perui La Tarumba 1984-ben, a finn Circus Sorin 85-ben. Az igazi boomot a 90-es évek hozták el. Ekkor gombamód kezdtek szaporodni a szociális cirkuszi projektek és szervezetek, többnyire egymástól függetlenül, alulról szerveződve. A Cirque du Soleil, a világhírű kanadai újcirkuszi szervezet felismerte az újcirkuszban rejlő potenciált, és 1995- ben létrehozta a Cirque de Monde elnevezésű alapítványát a szociális cirkusz terjesztése, professzionalizálása és az ezt gyakorló szervezetek globális összekötése valamint a tapasztalatok megosztása céljából. Többek között létrehoztak egy online térképet, ami a világ számos szociális cirkuszi szervezetét jelöli, lehetőséget teremtve ezzel az együttműködésre3, egy online adatbázist a szociális cirkuszi szakirodalom gyűjtésére4, valamint kidolgoztak egy szociális cirkuszi pedagógiai sémát, amit a világ számos országában képzések és kiadványok formájában népszerűsítenek. A megközelítés lényege, hogy a szociális cirkuszi projektek létrejöttéhez két kulcsfontosságú szereplő hatékony és szoros együttműködésére van szükség, ezt a cirkuszinstruktor és közösségi munkás tandemjének nevezik. A cirkuszinstruktor részéről fontos, hogy amellett, hogy a cirkuszi diszciplínákban és azok oktatásának módszereiben jártas, legyen empatikus, nyitott, szociálisan érzékeny, gyerekközpontú oktató, aki inkluzív oktatási módszerekkel dolgozik. A közösségi munkás, vagyis leggyakrabban az adott helyszínen dolgozó ifjúsági vagy szociális munkás részéről pedig fontos, hogy jól ismerje a projekt célközönségét és a helyi viszonyokat, valamint a szociális cirkusz módszerével is tisztában legyen. Így tudja hatékonyan bevezetni az adott közösségbe a szociális cirkuszi gyakorlatot, motiválni a fiatalokat, és minden résztvevő számára elősegíteni, hogy a lehető legtöbbet tudjon profitálni a programból. A közösségi munkás szervezi meg a programot, ő csatornázza be azt a helyi közösségbe, és a cirkuszinstruktorral együtt „tandemben” felelnek érte, együtt vezetik le a foglalkozássorozatot.5

 

A gyakorlatban ilyen vegytiszta tandem csak a legritkább esetben valósul meg. A cirkuszinstruktorok gyakran a szociális munkás készségeit és feladatait is magukévá teszik, a helyi közösségek vezetői és szakemberei pedig sokféleképpen tudnak kapcsolódni a szociális cirkuszi projektekhez. Mindez rendkívül személy- és helyzetfüggő. A tandemoktatás fő tanulságai ettől függetlenül a szociális cirkuszi módszer kulcsává váltak: a helyi közösség mélyreható ismerete és a résztvevők egyéni igényeinek szem előtt tartása nélkülözhetetlen. 

 

A Cirque du Monde a tandemoktatás mellett a szociális cirkusz hét oszlopát is meghatározta, s ez a mai napig meghatározza erről a diszciplínáról való gondolkodást. A hét oszlop, hét alkotóelem, melyeknek minden szociális cirkuszi folyamatban jelen kell lennie:

a) biztonságos és vidám környezet

b) kapcsolat a helyi közösséggel

c) az önkifejezés, az alkotás és a megmutatkozás és a kiállás, szereplés elősegítése

d)folytonosság (legalább 10–15 alkalom, de lehetőleg minél hosszabb, akár több éves folyamatokra való törekvés)

e) résztvevő-központú oktatás

f) partnerség (a helyi közösség más szereplőivel, más szervezetekkel, intézményekkel, projektekkel, lokálisan és globálisan egyaránt) 

g) együttműködés a „szociális” és a „cirkusz” között.

Bolton nem limitálja vizsgálódásának tárgyát a szociális cirkuszra, hanem átfogó leírást ad, kitérve a szociális cirkuszra, a közösségi cirkuszra, az újcirkuszra, a tradicionális cirkuszra és a cirkusz minden fellelhető megnyilvánulási formájára. A 2000-es évekre egyre több szervezet kezdte használni a szociális cirkusz módszerét és egyre nagyobb igény mutatkozott a módszer pedagógiai –szakmai elismertetésére és tudományos megalapozására. Mérföldkőnek számít Reg Bolton doktori disszertációja, a Why Circus Works6, ami az egyik legidézettebb  cirkuszpedagógiai alapművé vált7 . Máig meghatározza a cirkuszpedagógia konkrét szükségletekre irányuló hatásával kapcsolatos gondolkodást. Bolton elemzésében a fogyasztói társadalom kritikájából indul ki, melynek működési mechanizmusát és normáját infantilizálónak tartja. Véleménye szerint a nyugati társadalmakban a serdülők jelentős része nem tudja kiteljesíteni a felnőtté érés számos elengedhetetlen aspektusát, mert ahhoz nem talál támogató környezetet és mintákat, így azokat vagy sehogy, vagy valamilyen káros, destruktív formában éli meg. Hat aspektust ír le, melyek megfelelő megélése Bolton szerint a felnőtté válás kulcsmomentumai: (1) identitáskeresés, önismeret, (2) kockázatvállalás, (3) bizalom, együttműködés, (4) álmodozás, (5) kitartás, kemény munka, és (6) önfeledt szórakozás. Ezt a hat kulcsfogalmat a kéz öt ujja és a tenyér segítségével ábrázolja, ezért sokan, mint „Bolton keze” hivatkoznak az elméletre. Bolton szerint a cirkuszi diszciplínák gyakorlása mind a hat szempontból kiválóan alkalmas a felnőtté éréshez szükséges elemek egészséges és biztonságos kanalizálására, ezért nagyszerű pedagógiai fejlesztő módszer a cirkusz. Elemzése részletes, okfejtéseit számos kulturális példával támasztja alá, de módszerét a cirkuszt gyakorló fiatalok körében végzett hatásvizsgálattal, szisztematikus kutatással nem igazolta. 

A módszeres, tudományos igényű hatásvizsgálatra egészen 2013-ig kellett várni. Ekkor jelent meg „A szociális cirkusz hatásai a jól-létre” című kutatási összefoglaló, ami számos szociális cirkuszi programot vizsgált szisztematikusan 2011 és 2013 között Finnországban. Nem véletlen, hogy ebben az országban született meg ez az átfogó munka, hiszen itt nagy múltra tekint vissza nem csak a szociális cirkusz, de a nem-formális oktatás is. A kutatás során vizsgált valamennyi területen pozitív hatásokat mutattak ki. A vizsgált területek a - pszichológiai hatások (önelfogadás, kíváncsiság, nyitottság, félelmek legyőzése, koncentráció)

-fizikai hatások (mozgás szeretete) ߿ szociális hatások (együttműködés, figyelem másokra)

-családi hatások (a családban több figyelmet, támogatást kaptak a projektben résztvevő gyerekek)

-a cirkuszoktató teljesítménye (világos instrukciók, érzékeny foglakozásvezetés)

-a szociális szakembert ért hatás (többet megtud-e a klienseiről, könnyebb lett-e a munkája, hasznos módszereket látott-e)

Bolton, illetve a Cirque du Monde eredményeit viszi tovább Jill Maglio is, aki holisztikus cirkuszterápia elméletében azt bontja ki, hogy hogyan dolgozhat együtt a célcsoportot nagyon jól ismerő terápiás szakember és a cirkuszi tréner. Elméletének fókuszában az áll, hogy a gyermekek és fiatalok pszichológiai sérülése esetén a cirkusz hogyan tud célzott segítségként, korrekciós élményként szolgálni.8 

A 2010-es években felgyorsult a szociális cirkusz intézményesülése. Az érintett szervezetek különböző hálózatokba tömörültek, megosztották egymással tudásukat és közösen fejlődtek. Hazai szempontból az egyik legjelentősebb ilyen hálózat a Social Educircation, ami hét ország hét szervezetét köti össze, és amit a Magyar Zsonglőr Egyesület alapított. Jelentős európai hálózatok az EYCO és Caravan, melyek több kiadványt is publikáltak a tapasztalatok összegzése és a szakma kereteinek lefektetése céljából. Az EYCO (European Youth Circus Organisation) tíz szervezetet összefogó hálózat, melynek tagjai Európa legnagyobb cirkuszi szervezetei közül kerülnek ki Európa tíz országából. 2014-ben létrehozták a CATE tréninget (Circus Adults Training in Europe). E cirkusztréneri alapképzés megalkotása során lefektették azokat az elengedhetetlen kompetenciákat, amikre egy cirkuszi trénernek szüksége van. A képzést 2014 óta számos alkalommal, számos országban megtartották, a tematikát tartalmazó nagy hatású kézikönyv elérhető online.9 A Caravan hálózat szociális és ifjúsági cirkuszi szervezetek világméretű együttműködése. Összesen 35 tagszervezetének többsége európai, de van palesztin, török, afgán, dél-koreai és dél-afrikai szervezete is. A Caravan hálózat számos nemzetközi projektet szervezett és több kiadványt készített 2008-as megalakulása óta. Ezek közül talán a legjelentősebb a Circus Transformation képzés, egy 4 hetes, kifejezetten szociális cirkusz tréneri alapképzés. A képzést 2021-ben hatodszor fogják elindítani, online elérhető a részletes tréning tematika, benne a szociális cirkuszi szakemberek kompetenciáinak és feladatainak alapos elemzésével.

Az EYCO és a CARAVAN kézikönyv óriási hangsúlyt fektet a helyi kontextus beható ismeretére, a helyes célok kijelölésére és szem előtt tartására, valamint az inkluzív, résztvevőközpontú csoportvezetés módszereire. Kisebb terjedelemben, de jelen van bennük a cirkuszi műfajok oktatásának technikája vagy a cirkuszi produkciók színpadra állításának mikéntje is. A hangsúly tehát a tanulási folyamaton van, nem az eredményén.10 A szociális cirkusz szakmai alapkövetelményei és egy közös értékrend alappillérei lefektetésre kerültek, így kialakult egyfajta közös nevező, ami megalapozza a nemzetközi diskurzust. Rengeteg szervezet dolgozik nemzetközi szinten, gyümölcsöző együttműködések zajlanak, de természetesen sok a kihívás is, hiszen egy rendkívül új, gyerekcipőben járó intervenciós eszköz gyakorlói vagyunk. A jelen szakmai dilemmái kapcsán érdemes megemlíteni a Circo Verso11 című kiadványt, ami három témában gyűjt össze számos szervezettől esettanulmányokat – a célcsoportok között jelenlévő erőszak, az un. handicirque (szociális cirkusz értelmiés/vagy mozgássérült résztvevőknek) és a szociális cirkusz színpadra állítása témájában. A hét esettanulmány és azok elemzése a szociális cirkuszi gyakorlatban felmerült komoly dilemmákat taglal, bepillantást enged a leggyakorlottabb szociális cirkuszi trénerek nehézségeibe, kétségeibe, kihívásaiba. A szociális cirkusz kortárs kihívásait tekintve nem lehet kihagyni Steven Desanghere-t sem, aki a terület egyik leginspirálóbb alakja. Könyve, a Look at Me12, a szociális cirkuszhoz elengedhetetlenül fontos pedagógiai elméleteket gyűjti össze és helyezi a cirkuszoktatás kontextusába. Desanghere olyan inspiráló szerzők gondolatait köti össze a szociális cirkusszal mint   Abraham Maslow (szükségletpiramis), Lev Vygotsky (legközelebbi fejlődési zóna), Csíkszentmihályi Mihály (flow modell), David Kolb (tapasztalati tanulás), Bruce Tuckman (csapatfejlődés), Carol Dweck (rögzült és fejlődési szemléletmód), Paolo Freire (kritikai pedagógia), Reg Bolton (Miért működik a cirkusz - „Bolton keze”) Desanghere-nek nem a Look at Me az egyetlen figyelmet érdemlő írása, a The Privilege of Being Able to Sit Still (A nyugodtan ülni tudás, mint kiváltság)13 című cikke komoly önvizsgálatot kér a szociális cirkuszi trénerektől olyan kérdések mentén, hogy a) mennyire ismerjük fel saját és cirkuszcsoportunk résztvevőinek privilégiumait vagy azok hiányát b) mennyire vagyunk érzékenyek a csoportunkban előforduló kirekesztő dinamikák felismerésére és kezelésére c) mennyire aknázzuk ki a csoportunkban rejlő diverzitást erőforrásként, vagy mennyire uniformizálunk d)mennyire kezeljük résztvevőinket egyediségükben, illetve mennyire kategorizálunk be, címkézünk résztvevőket. Hosszú utat fog még bejárni a szociális cirkusz, míg elmondhatja magáról a szakmai közösség, hogy ezeket a kérdéseket mélyrehatóan megvizsgálta, de a 2020- as évek megkerülhetetlen feladata lesz ez.

Kitekintés: Latin-Amerika

 

Amikor Magyarországon a nemzetközi szociális cirkusz mozgalomról beszélünk, az ember hajlamos csak az európai és esetleg az angolszász világot számon tartani, pedig Latin-Amerikában például a szociális cirkusz jóval elterjedtebb és elismertebb, mint Európában. Elsősorban a hátrányos helyzetű fiatalokkal végzett munka területén járnak élen és rengeteget tanulhatunk az ott felgyülemlett tapasztalatokból.14 Latin-Amerikában nem válik ketté élesen a szociális szakma és a művészeti világ. Ennek oka, hogy míg európai gondolkodást máig meghatározza a művészet önmagáért való értékének és függetlenségének felvilágosodás kori ideája, addig Latin-Amerikában sokkal nagyobb hatású az a narratíva, miszerint a művészet a világot formáló erő, aminek ezért minden esetben társadalmi és politikai hatásai vannak.15 A művészet társadalmi küldetésének egyik legnagyobb hatású képviselője a brazil Augusto Boal volt. Az általa a hatvanas években kifejlesztett Elnyomottak színháza módszerrel nemzetközi elismerést szerzett művészet és társadalmi aktivizmus kombinációjának.16 Természetesen nagyon általánosító bármilyen kijelentés, ami többszáz milliós lakossággal rendelkező kontinensek egészére vonatkoznak anélkül, hogy a különböző országok eltérő útjaira kitérjen. Ennek ellenére, tekintve, hogy határokon átívelő szellemi áramlatokról és nemzetközi mozgalmakról esik szó, amik különböző intenzitással és sajátosságokkal, de valamennyi országban jelen vannak, mégis ezt a leegyszerűsítő beszédmódot alkalmazzuk. A cikk írója saját tapasztalatból elsősorban a kolumbiai, a hondurasi és a mexikói helyzetet ismeri. Latin-Amerika-szerte rendkívül progresszív hagyományai vannak az oktatásról való gondolkodásnak is. Az oktatás reformjáért folyó harc legmeghatározóbb alakja Paolo Freire és az ő neve által fémjelzett Kritikai Pedagógia mozgalom, mely az oktatást deklaráltan társadalomformáló erőnek tartja. Feladata az elnyomott rétegek felszabadítása, a jelenlegi elnyomó társadalmi berendezkedés felszámolása. Fő eszköze az elnyomottak kritikai tudatra ébresztése, elsősorban annak érdekében, hogy erőforrásaikat felismerjék, és így a világ tudatos alakításában aktív részt tudjanak vállalni. A kritikai pedagógia erőforrásként használja a diákok kompetenciáit és műveltségét a világról, nem a kanonizált műveltséget, hanem az emberek világról való szerteágazó tudásának sokféleségét értve ez alatt. A kritikai pedagógia központi eleme ezen kívül a tanár és a tanuló hierarchiamentes dialógusa, a diákok partnerként kezelése. A kritikai pedagógiai mozgalom áthatja a latin-amerikai gondolkodást pedagógiáról és szociális munkáról, s ez az itteni szociális cirkusz táptalaja is.17

A szociális cirkusz módszere a kontinensen már a hetvenes–nyolcvanas években teret nyert, megelőzve ezzel annak európai és a kanadai kibontakozását. Latin-Amerikában használták először a szociális cirkusz kifejezést erre a tevékenységre. 18 Professzionális művészet és társadalmi aktivizmus azóta sem váltak el egymástól Latin-Amerikában, így a legtöbb szociális cirkuszi projekt tartalmazza a professzionális cirkuszművésszé válás perspektíváját. Ez, ahogy a diszciplína egyre elterjedtebbé és elismertebbé vált, nem csak rengeteg cirkuszi szervezet és iskola megszületését tette lehetővé, de rengeteg professzionális cirkuszművészt és társulatot is adott a világnak. Ez a fajta pedagógia pedig elutasítja a szociális programok segély-fókuszú működését, amely a célcsoportjaiknak hátrányaik leküzdésére segítséget kínál, hanem művészekként tekint résztvevőire, és nagyon erős a tehetséggondozás fókusza is. Mindezek hatására továbbá LatinAmerikában a cirkuszművész számára szociális cirkuszi projektekben résztvenni teljesen természetes. A kontinensen rengeteg olyan multidiszciplináris szervezet és projekt működik, mely a cirkuszt, a zenét és a színházat ötvözi. Sőt, sok esetben ötvözik a cirkuszt például környezeti neveléssel, biodanzával (bioritmus és tánc ötvözete) és filozófia oktatással is. A szociális szakma aktívan részt vesz a szervezetek életében, a projektek lebonyolításában: gyakran bevonnak pszichológusokat, szociális munkásokat, munkaerőpiaci szakembereket. Az egyik legnagyobb szabású Latin-Amerikán átívelő együttműködésben például elismert perui, argentin és chilei szociális cirkuszi szervezetek kifejezetten munkaerőpiaci integrációs céllal tartottak több száz fiatalnak társadalmi és érzelmi kompetenciákat fejlesztő szociális cirkuszi projektet. A projekt érdekessége, hogy a cirkuszi szakasz lezárulta után komoly segítséget kaptak a résztvevők a munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez – a cirkuszon keresztül megszerzett munkaerőpiaci képességeiket kamatoztatva (nem cirkuszi állásokban, személyre szabott igények szerint). Összességében elmondható, hogy a latin-amerikai szociális cirkuszi gyakorlatból sokat tanulhatnak Európa szervezetei, különösen Kelet-Európában, így Magyarországon is. Hazánk társadalmi szerkezete sok szempontból hasonlít a latin–amerikaira, de a pedagógia és a társadalmi intervenció gyakorlatai főleg nyugati mintákat használnak, amik nem mindig célravezetőek. Ennek mélyebb elemzése túlmutat ennek a cikknek a keretein, de fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet, hogy ha globális kontextusban beszélünk szociális cirkuszról, akkor annak rendkívül progresszív latin-amerikai szárnya ne kerülje el figyelmünket, hanem merítsünk belőle inspirációt, bátorságot és ambíciót hogy munkánk túlmutasson a hátrányos helyzetű csoportok pacifikálásán, és váljon a felszabadításukért és a társadalmi rendszerünk igazságosabb újjáépítésért folyó küzdelem részévé.

Szabó Márton

1 Ez a fejezet a szociális cirkusz történetének mérföldköveit és szakirodalmát tekinti át a teljesség igénye nélkül. Több releváns szakirodalmi mű vizsgálódási tárgya nem kizárólagosan a szociális cirkusz, hanem gyakran az ifjúsági cirkusz, a rekreációs cirkusz, vagy átfogóan minden cirkuszpedagógia, ahogy ezt az egyes műveknél jelölni is fogjuk. A művek ilyen fogalmi sokszínűsége azonban nem akadályozza sem azok közös keretben való értelmezését, sem azt, hogy az áttekintett művek egyaránt tanulságosak és inspirálóak legyenek a téma iránt érdeklődő bármely szakember számára. A címbe azért került mégis a szociális cirkusz kifejezés, mert a szerző ezen a területen dolgozik, így ezzel kapcsolatban kötődik a hivatkozott irodalmakhoz

2 https://www.caravancircusnetwork.eu/wp-content/uploads/2015/02/ LEO1fnalLOW2.pdf 10. oldal

3 https://www.cirquedusoleil.com/citizenship/social-circus-map

4 https://ressources.cirquehorspiste.com/ (francia nyelvű honlap, de angol, spanyol, portugál, francia stb. nyelvű dokumentumokat tesz elérhetővé. Bár magyar dokumentum nem szerepel a honlapon, Csűrös Dóra, a Magyar Zsonglőr Egyesület tagjának tanulmánya „Circus workshops in the Child Psychiatry” c. tanulmánya megtalálható itt

5 Lafortune, Michel; Bouchard Annie: Community Workers Guide – how will circus lessons be life lessons, 2011, Fundation Cirque du Soleil, Canada

6 Bolton, Reg: Why Circus works?, Murdoch University, Perth, 2004, holisticcircustherapy.com/ufiles/pdfs/regphd.pdf 7 Bolton nem limitálja vizsgálódásának tárgyát a szociális cirkuszra, hanem átfogó leírást ad, kitérve a szociális cirkuszra, a közösségi cirkuszra, az újcirkuszra, a tradicionális cirkuszra és a cirkusz minden fellelhető megnyilvánulási formájára.

8 Jill Maglio and Carol McKinstry: Occupational therapy and circus: Potential partners in enhancing the health and well-being of today’s youth, In: Australian Occupational Therapy Journal (2008) 55, 287–290. o. 9 https://www.eyco.org/nuovo/wp-content/uploads/2018/07/ Cate-handbook_-lower-resolution.pdf

10 https://www.caravancircusnetwork.eu/wp-content/uploads/media/CTF-Guidebook.pdf

11 https://www.jugglingmagazine.it/fileadmin/Image_Archive/04_CircoperBambinieRagazzi/ CircoVerso/Circo_verso_ING_150.pdf

12 https://www.eyco.org/nuovo/wp-content/uploads/2016/03/Look-at-me_web.pdf

13 “The privilege of being able to sit still” – Globalise Hope (wordpress https://globalisehope. wordpress.com/2018/02/28/the-privilege-of-being-able-to-sit-still/.com)

14 Természetesen nagyon általánosító bármilyen kijelentés, ami többszáz milliós lakossággal rendelkező kontinensek egészére vonatkoznak anélkül, hogy a különböző országok eltérő útjaira kitérjen. Ennek ellenére, tekintve, hogy határokon átívelő szellemi áramlatokról és nemzetközi mozgalmakról esik szó, amik különböző intenzitással és sajátosságokkal, de valamennyi országban jelen vannak, mégis ezt a leegyszerűsítő beszédmódot alkalmazzuk. A cikk írója saját tapasztalatból elsősorban a kolumbiai, a hondurasi és a mexikói helyzetet ismeri.

15 Sorzano, Olga Lucía: Is Social Circus “The Other” of Professional Circus? In: Performance Matters 4.1–2 (2018): 116–133

16 Augusto, Boal (1993). Theater of the Oppressed, New York: Theatre Communications Group

17 Tóth Tamás Május: A társadalmi egyenlőtlenségek termelése, In: Új Pedagógiai Szemle 2016. 3-4. http://folyoiratok.ofi.hu/uj-pedagogiai-szemle/a-tarsadalmi-egyenlotlensegek-termelese

  • Facebook
  • YouTube
INspirál Cirkuszközpont
logo MZSE.png