Jelentése a cirkuszi művészetek részvételen alapuló használata eszközként, a társadalmi integráció előmozdítására. A műfaj alkalmazási területei végtelenül változatosak, erre számos példa van elsősorban Nyugat-Európában, de azon kívül is megjelenik az öt kontinensen, különböző hátrányos helyzetű célcsoportokkal. Ezek lehetnek menekültek (Jemen), szellemi és/vagy testi fogyatékos gyerekek (Németország, Spanyolország), pszichiátriai betegek (Csehország), bevándorlók (Anglia, Olaszország), utcagyerekek (Brazília, Honduras, Románia, Ruanda), börtönben lévők (Olaszország), drogfüggők (Németország), hogy csak a legjellemzőbb példákat említsük. Az ezzel foglalkozó szervezetek folyamatosan szaporodnak az utóbbi években, míg a régebbiek mára több évtizedes tudást halmoztak fel és eredményeik önmagukét beszélnek.

A téma szakemberei jellemzően vagy olyan zsonglőrök, akrobaták, bohócok és kötéltáncosok, akik ráéreztek a cirkusz világának integráló, fejlesztő és megtartó hatására, mind az egyén, mind a közösség szintjén, vagy olyan szociális szakemberek, akik innovatív módszereket keresve, a cirkuszban találták meg az eszközt, a kívánt változásoknak az előmozdítására.  Ez a két tudás, a cirkuszművészé és a szociális szakemberé, a szociális cirkusz fejlődése során összeforrt és mára létrehozta a gerincét ennek fiatal és folyamatosan bővülő diszciplínának."
...
 

Szabó Márton

​

Olvasd tovább cikkünket a Taní-tani online pedagógiai folyóiratban: 
http://www.tani-tani.info/a_szocialis_cirkusz_modszere